2012. december 28., péntek

2012.12.28. Péntek – 5804. óra / 246. nap – Füstmentes Karácsony

Ez a karácsony lett első közös dohányfüstmentes karácsonyunk, ami egyébként a családiasság jegyében telt el. Az elmúlt két évben Záhonyban laktunk. Az idei év elején költöztünk fel ismét Budapestre, majd nem sokkal rá jött ez a leszokás dolog. Na de ne menjünk vissza ennyit az időben. :-) Szóval, a karácsony a családiasság jegyében telt, mert vendégségbe érkezett a feleségem családja Záhonyból. Ennek megfelelően nagyon készültünk, sütöttünk-főztünk, sürögtünk-forogtunk, takarítottunk, bevásároltunk, fát díszítettünk... emlékszem még, régebben ilyenkor a nagy pörgésben egyik cigi a másik után vált füstté. De most nem, ez az ünnep egészen más volt. A lakás nem bűzlött a kesernyés szagú, mindent sárgára festő kátrány és nikotin elegyétől. Ebben az évben a karácsony illatai járták át a házat. A fenyőgyantáé, a frissen sült kacsáé, a töltött csirkéé, és a finom, fűszeres forralt boré... amitől igazán jó volt ez a kis családias füstmentes ünnep, az az, hogy a feleségem családja nem dohányzókból áll. Így az eddigi közös karácsonyok vagy úgy teltek, hogy mi ki-ki szaladgáltunk rágyújtani, így folyton megszakadt a beszélgetés, játék, vagy amit éppen közösen csináltunk. De ebben az évben ez egészen másképp történt. Igazán szép, hangulatos és meghitt karácsony volt az idei. Aztán elmúlt, a rokonok hazamentek, és mi ismét édes kettesben maradtunk az én imádott feleségemmel. :-)

Egyébiránt elmondhatjuk azt, amit már több korábbi bejegyzésünkben elmondtunk: egyáltalán nem hiányzik már nekünk a cigaretta. Sokkal jobb, színvonalasabb és ami fontos, egészségesebb életet élünk. Annyira nehéz már most, ilyen viszonylag kevéske idő elteltével is elképzelni, hogy volt idő, amikor a szokások rabjai voltunk, és a nikotin utáni éhségünkhöz igazítottuk az egész életünket. Ha valami, akkor ez a szokás az, ami egészen biztosan rabszolgává teszi az embert. Hihetetlennek tűnik, hogy felnőtt, ép eszű ember révén hagytuk, hogy a félórás periódusok irányítsanak minket. Régóta nem dohányoztunk már abban a térben, amiben élünk. Így minden egyes fránya cigarettáért ki kellett menni a házból. Amellett, hogy ez télen elég komikus - zokni fel, pulcsi fel, kabát fel, sapka fel, ház elé ki, cigi elszív, jó meleg házba be, sapka le, kabát le, zokni le -, még azzal is jár, hogy minden tevékenységet amit az ember a család nemdohányzó tagjaival csinált, állandóan meg kellett szakítani. A családi Activity partik, a kártyapartik, a nagy családi eszmecserék mind, mint így zajlottak. Ez pedig így utólag visszanézve elég szánalmasnak hat. Ha létezik rabszolgaság, akkor dohányosnak lenni az egyik legnagyobb rabszolgasors...

Na de ennyit erről. A lényeg, hogy ez a karácsony más volt, jobb volt, szebb volt... de mint minden, ami az ember életében jó, ez is oly hamar elrepült... de sebaj, már várjuk a következő karácsonyt, ahol ha minden jól megy, akkor már talán hármasban leszünk. Ja igen! Mert hogy az én drágámmal a gyermekvállalást tervezgetjük, így meg is beszéltük, hogy hamarosan belekezdünk a baba projektbek. :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése